Britannian Bulldogs" Kennel

A kutyák emberekkel szembeni agressziója

I. Általános ismeretek

Bevezető

A kutyák agresszióját két oldalon mutatjuk be. Ezen az elsőn azokat az általános ismereteket foglaljuk össze, amelyek segítenek a jelenségben való eligazodásban, a második oldalon pedig az agresszió egyes fajtáiról és azok kezeléséről olvashat.

A kutyák leggyakoribb viselkedési zavara az emberekkel szemben megnyilvánuló agresszió. Az állatorvosi felmérések szerint legalább minden ötödik kutya terhelt valamilyen viselkedészavarral és legalább minden 10. agresszív az emberekkel szemben:

Az agresszió természetes része az állatok viselkedésének és egyáltalán nem könnyű határvonalat húzni, hogy mi az, ami elfogadható és mi nem az? Sok esetben a szituációtól függ, hogy egy viselkedés a helyénvaló vagy sem, máskor pedig jelentős különbség van a véleményt alkotó személyek megítélésében. Nagy általánosságban az embereket és a haszonállatokat indokolatlanul veszélyeztető, nem provokált, ismétlődő agressziót tekintjük kórosnak, vagyis viselkedészavarnak és egyben kezelendőnek. A kérdés megítélésének sokoldalúságát jelzi az is, hogy míg az etológia agresszióról csak a fajon belül beszél, addig az állatorvosi gyakorlatban gyakran találkozunk olyan problémával, amikor ez a viselkedés más fajok (pl. kutya esetében az ember vagy a macskák) ellen irányul. E sorok írójának személyes meggyőződése ezért az, hogy a hétköznapokban nem a definíciók és nem a különböző elméletek számítanak, hanem akkor kell az agresszióval (és más viselkedészavarral) foglalkozni, amikor az akadályozza az ember és az állat együttélését. Pl. ha a kutya több ízben idegeneket harap, az a körülményektől függetlenül előbb-utóbb az állat elveszítésével járhat. Még akkor is, ha a harapások abszolút "jogosak" voltak és a tulajdonos ragaszkodik a kutyához! Ez indokolja, hogy az állatorvosok és a viselkedés terapeuták, kutyakiképzők beavatkozzanak a folyamatba, hozzájárulva a probléma megelőzéséhez vagy kezeléséhez, amivel elősegíthetik az érdekelt felek, vagyis a tulajdonos és a kutya tartós együttélését.

Előfordulás

A kóros (vagyis káros) agresszió minden kutyafajtában, mindkét ivarnál és bármely életkorban előfordulhat, de leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző. „Harapós” fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelű támadások a közepes és a nagy testű, harci, őrző-védő és szánhúzó kutyák körében fordulnak elő, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a dobermann, a kaukázusi juhászkutya vagy a szibériai husky. A leggyakrabban kettő vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel.

A férfiak és a fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és a leányok. A harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb emberharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát. Az esetek 55%-ában a saját kutya a támadó, bár ha minden harapást támadásnak veszünk, akkor ez az arány talán még ennél is nagyobb.

Kórokok

A kutyák agressziójának számos oka lehet. Örökletes hajlam, megbetegedések és környezeti hatások is kiválthatják. Ezek diagnosztizálása nehéz feladat. Tekintettel a probléma veszélyességére, felelőtlenségnek tekinthető, ha a szokatlanul agresszív kutya tulajdonosa nem fordul állatorvoshoz. A kóros agresszió örökölhetősége nagy, ezért etikátlan az is, ha a tenyésztők – anyagi vagy más megfontolás miatt - nem selejtezik ki az agresszív tenyészállatokat.

A hirtelen jelentkező, előzmények nélküli támadások szervi megbetegedés gyanúját keltik. Az idegrendszeri problémák (veszettség) mellett látás- és hallászavar, a különböző okokra visszavezethető fájdalmak, valamint egyes anyagforgalmi és hormonális megbetegedések állhatnak a háttérben. Kutya esetében az alacsony vércukorszint és a pajzsmirigy alulműködése gyakran okoz agresszív tüneteket. A pajzsmirigy túlműködése kutyában rendkívül ritka, a csillapíthatatlan étvágy, valamint az ezt kísérő hiperaktivitás és ingerlékenység hívhatja fel rá a figyelmet.

A rossz fajtaválasztás az egyik leggyakoribb hiba. Sokan nem tudják felmérni, mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestű, őrző-védő vagy szánhúzó kutya vásárlása. Vannak olyanok is, akik azzal idézik elő a problémát, hogy a bűnözési helyzet miatt szándékosan vesznek agresszív ebet vagy „vadítják” a kutyájukat.

A korai szocializáció fogalmával és fontosságával a tenyésztők és a kutyatartók gyakran nincsenek tisztában, pedig a 3-tól 12 (14) hetes korig tartó időszak sorsdöntő lehet. Az állattartók bizonyos személyiségi jegyei is szerepet játszhatnak. Az ideges, az emocionálisan instabil, a félénk és a fegyelmezetlen emberek kutyái gyakrabban válnak agresszívvé. Kiválthatják a problémát a tartás és a táplálás során elkövetett hibák is, mint a túlzott engedékenység, a kóborlás, a foglalkozás hiánya, a brutális bánásmód (az indokolatlan és a rendszeres büntetés), valamint a rossz táplálás is. Sajnos Magyarországon ma még sokan valósággal terrorizálják a kutyájukat vagy embertelen körülmények között, pl. állandóan megkötve tartják.

Az állam és az önkormányzatok felelősségéről ritkán esik szó. Pedig az állattartási kultúra kialakításában, a kutyatartás körülményeinek szabályozásában és a szocilalizációs lehetőségek megteremtésében döntő a jelentőségük. Ugyancsak jelentős a civil (ebtenyésztő, állatvédő) szervezetek hatása is.

Tünetek

A kóros agresszió visszatérő jellegű viselkedészavar és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekező agresszió, mely utóbbi lehet aktív és passzív is. Ezektől eltér a ragadozó agresszió, mert annak eredeti célja a táplálékszerzés.

A jellemző viselkedési tünetek a szőr borzolása, a merev figyelés, a fogvicsorítás, a morgás és a harapás. Az agresszió alapformái bizonyos viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetőek:

1. Az offenzív agresszió során a kutya a fejét és a farkát magasan tartja, füleit hegyezi, szájzugai előrehúzottak és az áldozat szemébe néz. Testtartása, járása merev, feszes, morog és a fogát vicsorítja.

2. A defenzív agresszió esetében a kutya a fejét lesunyja, a pupillái tágak, fülét hátracsapja, szájzugait hátrahúzza (szinte vigyorog). Igyekszik meglapulni, remeg és a farkát a hátulsó lábai közé csapja.

3. A ragadozó kutya meglapulva les, nyálzik, farkát csapkodja, lassú léptekkel lopakodva közeledik, majd hirtelen, hang nélkül rohanja le az áldozatát.

Az agresszió ezen kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon belül és kívül (vagyis irányulhat emberek, kutyák vagy más állatfajok ellen), a falkán belül (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok körében) vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat igényeinek inkább megfelelő) szempontból a legismertebbek a domináns, a félelmi, a területvédő, a birtokló, a táplálékvédő, az oltalmazó, a kutyák közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülői, a frusztrációs, az átirányított, az idiopatikus és a ragadozó agresszió. Ezekről a második oldalon bővebben lesz szó.

Gyógykezelés

A kóros agresszió gyógykezelése során a legfontosabb szempont, amit minden esetben figyelembe kell venni, hogy az általában nem múlik el magától és kezeletlenül szinte minden esetben súlyosbodik. Csak a problémát kiváltó okok körültekintő vizsgálata után, pontos diagnózis birtokában kezelhető eredményesen. A kutyatartók korlátozott anyagi körülményei vagy rossz hozzáállása miatt gyakran az esetek részletes kivizsgálása sem valósítható meg, de törekedni kell rá az eredményesség érdekében. Ugyanakkor tudni kell, hogy néha a leggondosabb kezelés sem hoz eredményt és többnyire nem érhető el teljes vagy végleges gyógyulás, hanem meg kell elégedni azzal, hogy a kutya agressziója mérséklődik vagy biztosan megfékezhető.

A kezelést végző szakember először tájékozódik az előzményekről. Tisztázza, hogy a kutya szülei agresszívek voltak-e? Milyenek voltak a beszerzés körülményei? Hol és hogyan tartják, mivel és ki eteti? Van-e másik kutya a háztartásban? Mikor észlelték először a támadásokat, milyen ingerre, milyen körülmények között? Ki ellen irányul és milyen gyakorisággal jelentkezik az agresszió? Hogyan viselkedik közben a kutya? Vizsgálni kell azt is, hogy milyen a tulajdonos és családtagok viszonya a kutyához, mi a véleményük az esettel kapcsolatban és bíznak-e a kezelés eredményességében? A körülmények vizsgálata gyakran csak a kutya tartási helyén lehet teljes.

A szervi megbetegedések kizárása érdekében az alapos állatorvosi vizsgálat mellett indokolt lehet néhány műszeres és laboratóriumi kiegészítő vizsgálat elvégzése is (vérkép, vérkémia, röntgenvizsgálat, EKG, pajzsmirigy panel, ACTH stimulációs teszt stb.). Ha a kutya embert harapott, megfigyelés alá kell venni, elhullása esetén az agyvelő intézeti vizsgálatát el kell végeztetni a veszettség kizárása céljából.

A kezelési program összeállítása előtt tanácsos pontosan feljegyezni, hogy milyen ingerekre, milyen gyakorisággal, mennyi ideig és milyen súlyossággal jelentkezik az agresszió. Ez lehetőséget ad később a kezelés hatékonyságának megítélésére. A kezelésben a kutyával foglalkozó valamennyi személynek részt kell vennie. A jól megtervezett kezelési program eredményességét tapasztalatok szerint nem befolyásolják a tulajdonos azon személyiségi jegyei (vagyis az idegesség, a félénkség, a kiegyensúlyozatlanság és a fegyelmezetlenség), amelyek a kutya agressziójának kialakulásában szerepet játszottak.

A kezelés kezdetén először a kiváltó okok kiküszöbölésére kell törekedni. Nem csak a megtámadott személyre jelent veszélyt, ha a kutya ismételten harap, hanem a sokszor ismételt káros viselkedés az állat szokásává is válik, így jobban rögzül. Általában hasznos, ha egy ideig nem foglalkozunk a kutyával. Ez a mellőzöttség hiányérzetet, elbizonytalanodást kelt, ezáltal javítja a későbbi kezelés eredményességét. Alapszabály az is, hogy a helytelenül alkalmazott büntetés vagy jutalmazás egyaránt erősítheti az agressziót.

Ha az agresszió hátterében szervi ok áll, annak kiküszöbölése elengedhetetlen. Minden esetben a viselkedés módosítására irányuló nevelési programot kell végrehajtani, ami alapvetően két részből áll. Mivel a különböző kutyáknál eltérő ingerekre és ingerküszöbszinteknél jelentkezik az agresszió, ezért a legfontosabb feladat, hogy a kutya megtanulja nyugodtan elviselni az ingereket, vagyis csökkenteni kell az érzékenységét és meg kell emelni a támadáshoz szükséges ingerek küszöbértéket. Ezt deszenzitizációnak nevezzük. Előbb kerülni igyekszünk az agressziót kiváltó ingereket, majd fokozatosan hozzászoktatjuk a kutyát azokhoz. Kezdetben lehetőleg semleges helyen, a kutya figyelmét részben elvonva, távoli, gyenge ingereket idézzünk elő és dicsérjük, jutalmazzuk az állatot, ha nyugodtan viseli el azokat. Ezután az ingereket fokozatosan növeljük. Ha a kutya közben izgatottá válik, akkor rövid szünet után vissza kell térni a még tolerált szinthez.

A viselkedés módosításának másik része az átnevelés. Ennek során a küszöbértéket meghaladó ingerekre adott választ igyekezünk megváltoztatni. Ez a kutya alapvető engedelmességi kiképzésén, illetve a régebbi ismeretek felelevenítésén alapszik. Ennek célja, hogy a kutya fegyelmezhető, kordában tartható legyen és a tulajdonos által elvárt módon reagáljon, pl. idegen érkezésekor a helyére menjen és ott maradjon. Ha a kutya korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor semleges helyen, tapasztalt szakember segítségével kezdjük el a munkát. Gyakoroljuk a behívást, az ültetést, a fekvést és a helyben maradást, szájkosárral és anélkül is. Ha a kutya megfelelően teljesíti a feladatokat, akkor a módszert kombinálhatjuk a deszenzitizálással. Ilyenkor a kiképzést az agresszió jelentkezésének helyén ajánlott folytatni, kezdetben enyhe, majd fokozatosan erősödő ingerek mellett.

Meglehet, a deszenzitizáció több munkával jár, mint az átnevelés, de hatása a tulajdonos távollétében is érvényesül, ezért mindenféleképpen tanácsos megkísérelni.

A kan kutyák ivartalanítása az esetek mintegy harmadában az agresszió jelentős csökkenését eredményezi. Bizonyos problémák (a dominanciára törekvés, a más kanokkal szembeni agresszió és a kóborlási vágy) jelentősen mérséklődnek a műtét után. Az elterjedt tévhittel szemben az eredményesség szempontjából közömbös a kutya életkora a műtét elvégzésekor. A nőstények esetében viszont az ivartalanítás csak akkor hoz eredményt, ha az agresszió tüzeléskor, álvemhességkor vagy az alom védelmében jelentkezik. Ugyanakkor az is alaptalan tévhit, hogy a nőstények ivartalanítása fokozza az agresszióra való hajlamot.

A nevelési programot gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetjük. Egyelőre nem rendelkezünk minden esetben hatékony, abszolút megbízható eljárással. A legtöbb gyógyszer drága és önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. Segíthetnek az állat környezetének védelmében és a viselkedés megváltoztatásában, de nem helyettesítik a megbízható elzárást vagy az agresszió csökkentését célzó átnevelési programot.

Fontos figyelembe venni az esetleges mellékhatásokat és a káros gyógyszer-interakciók széles körét is. A legjellemzőbbek az emésztőszervi és a keringési komplikációk. Ennek azért is nagy a jelentősége, mivel a gyógykezelést gyakran hetekig, hónapokig kell folytatni. Ezért minden új készítmény alkalmazása előtt alaposan tájékozódni kell a szóba jöhető mellékhatásokról. El kell végeztetni az előzetesen ajánlott vizsgálatokat (EKG, vérkép, vérkémia) és követni kell az állatorvos utasításait a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatban. Tudni kell azt is, hogy egyes készítmények nem csak az agressziót, hanem az ember elleni támadás következményeitől való félelmet is csökkentik, ezért a helytelen gyógyszeralkalmazás növelheti a veszélyt. A laikusok által végzett „házilagos” kezelés ezért is különösen veszélyes!

A kóros agresszió kezelésének legfontosabb alapfeltétele, hogy közben az emberek elleni támadásokat megelőzzük. Erre több lehetőség is nyílik, ilyen az elzárás, a póráz, és a szájkosár használata. Amennyiben a megbízható védelem nem biztosítható, mert a tulajdonos nem tudja izolálni a kutyát a potenciális áldozatoktól, képtelen megfékezni, szájkosárral ellátni, avagy nem igényli az állat gyógykezelését, illetve a kezelés láthatóan eredménytelen, akkor az eutanázia, vagyis az állat fájdalommentes végleges elaltatása lehet a végső megoldás. Ez – természetesen – az utolsó a szóba jöhető lehetőségek közül, azonban az emberek védelmében néha meg kell tenni. Különösen a visszatérő, a súlyos és a váratlan támadások jelentkezésekor, a közepesnél nagyobb súlyú kutyák esetén kell megfontolni ezt a lehetőséget. Az ilyen állatok menhelyi elhelyezése csak további problémák forrása.

Megelőzés

Az agresszió megelőzése összetett feladat, amibe be kell vonni minden érintettet. Számtalan elemből áll:

1. Ki kell zárni a viselkedészavarral terhelt állatokat a tenyésztésből.

2. Segíteni kell a megfelelő fajtakiválasztást.

3. Fokozott figyelmet kell fordítani a korai szocializációs időszakra.

4. Meg kell követelni a megfelelő tartási körülményeket és bánásmódot (állatvédelem).

5. El kell végezni a közepes és a nagytestű fajták alapvető engedelmességi kiképzését.

6. Tiltani kell a kóborlást és a kutyák szándékos vadítását.

7. Az őrző-védő, a harci és a szánhúzó kutyákat biztonságosan kell izolálni.

8. Agresszív magatartás észlelésekor alapvető elvárás a környezet, vagyis a potenciális áldozatok védelme, a támadások megelőzése (elzárás, póráz, szájkosár) és a kutya kezeltetése.

9. Fel kell hívni a figyelmet a korai felismerés és az időben megkezdett beavatkozás jelentőségére.

10. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a gyermekek védelmére.

A társadalom szintjén alapvetően két lehetőség adódik a beavatkozásra: az ismeretterjesztés és a jogi szabályozás.

Az ismeretterjesztés elsősorban az állatorvosok és az állatvédők, állattenyésztők feladata.

A) Az elektronikus média és az írott sajtó segítségével a fent felsorolt megelőzési feladatok népszerűsíthetőek. A rendelők várójában szóróanyagokkal kell a tulajdonosok figyelmét felhívni a megfelelő fajtakiválasztás jelentőségére, valamint a leggyakoribb viselkedészavarokra (emberekkel szembeni agresszió, kutyákkal szembeni agresszió, félelem stb.) és azok kezelhetőségére, mert sokak számára ez ma még nem természetes.

B) A tenyésztői szervezetekben szakmai továbbképzéseken tudatosítani kell a tenyészállatok kiválasztásának szabályait és a korai szocializáció szerepét. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a probléma leküzdésében.

C) A kutyatámadások elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a teendőkkel:

1. mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát simogatni

2. kerülje a gazdátlan kutyákat

3. ismerős kutyával se játsszon durva játékot

4. ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan és csendben, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe és ne próbálja meg elkergetni

5. ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan, oldal irányban távolodni

6. ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével

7. minden kutyatámadás után kérjen segítséget a felnőttektől (elsősegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.)

Módosítani kell a kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat. Mivel széles az agresszióra hajlamos fajták köre, nem lehet további fajták tartásának tilalmával eredményt elérni. A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az egyes emberek számára (őrzés-védelem, vadászat, rendőrségi és határőrségi munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért indokolatlan és káros is lehet a kutyatartás korlátozása adminisztratív eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek). De a kutyatartást szabályozni kell, mégpedig oly módon, hogy az a jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt hatást. A leginkább javasolható út az állattartók polgári és büntetőjogi felelősségének kiszélesítése. A kutyák támadása gyakran maradandó egészségkárosodást és lelki sérülést is okoz. Mégis ma rendkívül körülményes a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó tulajdonosokkal szembeni kártérítési igények érvényesítése. A legnagyobb nevelő hatás és visszatartó erő azzal lenne elérhető, ha az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes kártérítésekről, büntetésekről szóló hírek is.

A kutyatartással kapcsolatos egyes igazgatás-rendészeti szabályok is módosításra szorulnak:

A) Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében megfontolandó egy országos hatályú „ebrendelet” megalkotása. Ennek fontos része lenne a központi ebnyilvántartási rendszer kidolgozása, de a kutyák kötelező egyedi azonosítása, a veszettség elleni védőoltások egységesített nyilvántartása, a vele kapcsolatos állategészségügyi és állatvédelmi ellenőrzési és követelményrendszer kidolgozása, a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatos eljárási szabályok és sok más kérdés is. Az önkormányzatokra is fontos kötelezettségek hárulnak a kutyák agressziójának mérséklésében, hiszen a területükön működő kutyafuttató területek és kutyakiképző iskolák alapvető szerepet játszhatnak a kutyák szocializációjában, a tulajdonosok közt zajló tapasztalatcsere lehetőségének megteremtése révén a problémák korai felismerésében és azok kezelésében is. Ugyancsak e rendeletben kellene rögzíteni az emberek elleni kutyatámadások körülményeiről, a kutya vizsgálatáról és kezeléséről vezetendő nyilvántartás szabályait.

B) A kutyák emberek elleni agressziójának vonatkozásában is rendkívül káros az utcán összeterelt kutyák tömeges védőoltása. A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a veszettség elleni oltás alkalmával mutatja meg a kutyáját állatorvosnak. Elősegítené a probléma kezelését, ha az oltással egyidejűleg lehetőség lenne a kutyák klinikai vizsgálatára, a konzultációra és a szaktanácsadásra is. Ezért ahol a járványhelyzet nem indokolja és rendelkezésre áll megfelelő állatorvosi infrastruktúra (rendelő, állatkórház), ott be kell tiltani az utcai oltásokat. Ugyancsak módosításra szorulnak az embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen alapvető, hanem a körülmények értékelése és az agresszió kezelése is. Ezt az is indokolja, hogy ma Magyarországon több kutya pusztul el az agresszió, mint a szopornyica következtében és több emberi halálesetet okoz ez a probléma, mint a veszettség.

II. Az agresszió funkcionális formái és azok kezelése

Mint azt már említettük, az állatok agressziója több, egymástól jól elkülöníthető formában jelentkezik. A kutyákkal foglalkozó szakemberek (állatorvosok, etológusok, kutyakiképzők) rendszeresen találkoznak ezekkel, de a kutyatartók ismeretei meglehetősen hiányosak, mivel a kérdésnek nincs megfelelő hazai irodalma. Ennek az a következménye, hogy a tulajdonosok nem ismerik fel a kutya agressziónak első jeleit vagy ami még rosszabb, félreértik azokat és rosszul reagálnak rá. Tekintettel a probléma jelentőségére, az alábbiakban részletesen tárgyalom azokat a gyakran észlelt formákat, amelyek az emberek sérüléseihez vezethetnek, függetlenül attól, hogy emberek ellen irányuló agresszióról van-e szó, avagy sem.

Az egyes funkcionális agressziótípusok alfabetikus sorrendben:

• anyai

• átirányított

• birtokló

• domináns

• fájdalmi

• félelmi

• frusztrációs

• idiopatikus

• játék közbeni

• kutyák közötti

• oltalmazó

• ragadozó

• táplálékvédő

• területvédő

Domináns agresszió

A harapások 55%-a a tulajdonos és családtagjai ellen történik. Ez több okból is előfordulhat, de a leggyakoribb ok a domináns agresszió. A kutya ugyanis háziasított (humanizált) farkas, „aki” a családot a falkájának tekinti, amiben a számára ugyanolyan dominancia rangsor alakul ki, mint a farkasok vagy a vadkutyák között. A természetben e hierarchia célja a rend fenntartása, a falkatársak együttműködésének elősegítése és a konfliktusok számának csökkentése a falkán belül. Ez teremti meg annak is a lehetőségét, hogy a legrátermettebb egyed irányítsa a falkát és örökítse tovább a genetikai anyagát. Vagyis a dominanciaviszony kialakulása természetes jelenség és a falka és a faj megmaradásának fontos tényezője. A domináns állatot előjogok illetik meg a falkában. Ennek ellenére a legtöbb kutya megelégszik az alávetett vagy a neutrális (semleges) helyzettel a családtagokkal szemben. Néha ennél magasabb rangra törnek, amit önmagában nem tekinthetünk rendellenes magatartásnak, de minden esetben megfelelő kezelést, beavatkozást igényel az emberi sérülések megelőzése érdekében.

A dominancia viszonyok kialakulása a falkán belül a természetben ritkán jár harccal. Ezt jól tudják a több kutyát (megfelelő viszonyok között)) tartó kutyatenyésztők vagy menhelyet üzemeltető állatvédők. A kutyák általában gesztusokkal, pózokkal, mimikával és hangadással tisztázzák az erőviszonyokat. Ezen jelek ismerete a kutyával együtt élő emberek számára is fontos, hiszen a domináns agresszió általában ellenük irányul.

A domináns agresszió fogalma tudományosan talán a leginkább úgy határozható meg, hogy az egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami a tulajdonos vagy más, a kutyával együtt élő személy vagy személyek ellen irányul és jellemzője, hogy fokozódik, ha az érintett személy megpróbálja lecsillapítani vagy megfékezni a kutyát. Tudománytalan meghatározása pedig az, hogy a kutya megharapja a családtagokat.

A családon belül veszélyessé váló folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy a kölyök vagy a fiatal felnőtt kutya a családtagokra morog. Ilyenkor nem megfelelő reagálás a megijedés, a morgó kölyök dicsérete, jutalmazása, vad játékok folytatása vagy a kutya bántalmazása. Ezek súlyosbítják a helyzetet. A domináns magatartás fokozódik, a támadások egyre gyakoribbá, nyíltabbá és veszélyesebbé válnak.

A domináns agresszió leggyakrabban a szociális érettség elérése után, másfél-három éves korban alakul ki. Jellegzetes offenzív (fenyegető, kihívó, támadó) magatartási jelek kísérik. A fej és a farok magasan tartása, a peckes járás, a gyakori felugrálás, a merev nézés, a fenyegető morgás és a fogvicsorítás a jellemző rá. Minden esetben domináns magatartásra kell gondolni, ha a már kialakult konfliktus esetén a tulajdonos és családtagok megfékezési kísérleteire a kutya fokozott agresszióval válaszol. E mellett a kutya dominanciára törekvését számos más jel is kísérheti:

1. Az ajtókon rendszeresen elsőként megy át, nem ad utat.

2. Felugrik a családtagok ülőhelyére és felszólításra sem hajlandó elhagyni azt.

3. Valamelyik családtag ágyában akar aludni és morog, ha elküldik.

4. Védi az eledelét, a játékát vagy a fekhelyét a családtagoktól.

5. Nem engedelmeskedik az ismert parancsoknak.

6. Erőszakosan felugrál a családtagokra.

7. Elkapja az ember kezét vagy karját és kényszeríti, hogy játsszon vele, simogassa.

Önmagában az, hogy a kutya előttünk szalad át az ajtón vagy felugrál, még nem domináns magatartás, csak ha ezek fenyegetéssel (morgással) vagy támadással is kombinálódnak. 

A domináns agresszió vizsgálata és kezelése során a legfontosabb feladat a környezet védelme. Szükség esetén izolálni kell a kutyát a veszélyeztetett családtagoktól. Ha az agresszió mégis sérülésveszéllyel jár, akkor szükség van a szájkosár folyamatos használatára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére. A szülők soha ne hagyják őket felügyelet nélkül magukra egy ilyen kutyával.

Minden esetben tanácsos a kutyát alapos klinikai vizsgálat céljából állatorvoshoz vinni. Ennek során ki kell zárni a szervi okokat, mivel a fájdalommal járó megbetegedések következtében fellépő agresszív magatartás megtévesztően hasonló lehet, de az itt elmondottaktól gyökeresen eltérő kezelést igényel.

Az előzmények és a körülmények mérlegelése után (lásd a cikksorozat első részét) az állatorvos kezelési tervet állít össze. A hatékonyság megítélése érdekében a tulajdonosnak össze kell írnia az előidéző okokat, konfliktushelyzeteket és fel kell jegyeznie az agresszió lefolyását. Ennek hiányában bizonytalan lehet a nagy tapasztalatot és szakértelmet igénylő kezelés hatékonyságának megítélése.

Kezdetben kerülni kell minden olyan szituációt, amely kiváltja a támadást. Éppen fordítva, a tulajdonos és a családtagok vonják meg a figyelmüket a kutyától. Két hétig ne foglalkozzanak az állattal a legszükségesebbeken, vagyis az etetésen, az itatáson és a minimális sétáltatáson kívül. Tekintsék levegőnek a kutyát, ne reagáljanak semmilyen kezdeményezésére, ha szükséges, zárják el. A kutya társas lény, néhány nap után a legvadabb állat is elbizonytalanodik, igényli a foglalkozást, ami jelentősen elősegíti a további kezelést.

Ezt követően el kell kezdeni a kutya átnevelését. Ha korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor azt el kell kezdeni, ha kapott, fel kell frissíteni. A legfontosabb megtanítandó, felfrissítendő elemek a behívás, a leülés, a lefekvés és a helyben maradás. Ezt „alapvető engedelmességi kiképzésnek” is nevezzük. A foglalkozások kezdetén ajánlott a szájkosár használata, különösen akkor, ha a munka során a kutya izgatottá válik. Kerülni kell a durva bánásmódot, a fizikai büntetést. A sikeresen teljesített feladatok jutalmazására (dicséret, jutalomfalat) kell a hangsúlyt helyezni, de az ok nélküli jutalmazás helytelen. Ha agresszíven reagál, akkor pedig kimondottan káros a kutyát jutalmazni. Napi két alkalommal 5-15 perc kiképzés elegendő. Ha a munka közben a kutya morog vagy támad, le kell fektetni vagy kikötve magára kell hagyni, amíg megnyugszik (10-15 perc). Ha a foglalkozások során rendszeresen agresszíven viselkedik vagy a tulajdonos nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, akkor egy a kiképzésben járatos szakember segítségét kell kérni. Ez nem jelenti azt, hogy a kiképzés rábízható, hiszen a cél az, hogy a kutya feltétlenül engedelmeskedjen a tulajdonosának és a családtagoknak. Egy jó szakember ebben is tud segíteni. Erre többnyire szükség is van, hiszen a domináns agresszió gyakrabban jelentkezik a félénk, az ideges, a kiegyensúlyozatlan és a fegyelmezetlen embereknél, vagyis azoknál, akik „nem tudnak bánni a kutyájukkal”. Bátorításul megjegyzem, hogy a modern, megfelelő technikák segítségével ők is ugyan olyan sikeresen kezelhetik ki az ilyen kutyát, mint bárki más.

Az alapvető engedelmességi kiképzés nem csak a már agresszív állatok kezelésének, de a probléma megelőzésének is az alapja, ezért minden esetben javasolt.

Az engedelmességi képzés mellett a kutyával együtt élő személyekre más feladatok is hárulnak. A legfontosabb annak megértése, hogy állandóan tudatosítaniuk kell a kutyával a falkában elfoglalt, alávetett helyét. Ennek eszközei:

1. Ne hagyják elől azokat a játékokat, amelyek védelmében a kutya a családtagokra morog.

2. Ne engedjék fel az ülő- és fekvőalkalmatosságokra (letakarás, kizárás a helységből).

3. Ne játszanak a kutyával durva játékokat.

4. Ne hagyják felugrálni.

5. Ne engedjék a hálószobában aludni, különösen ne az ágyukban.

6. Ne adjanak az asztalnál enni a kutyának, hanem mindig a család étkezése után etessék.

7. És a legfontosabb: soha, semmit ne adjanak "ingyen" a dominanciára törő kutyának. Minden kapcsolatfelvételt és engedményt (sétát, etetést, jutalmazást, játékot) kössenek feltételhez. Ültessék vagy fektessék le a kutyát és utána jutalmazzák meg.

A dominanciára hajlamos fajták esetében az alapkiképzés és a "semmi sincs ingyen" elv következetes alkalmazása alkalmas a probléma megelőzésére is. Sokszor hallani olyat, hogy egyes tulajdonosok minden etetés előtt úgy tesznek, mintha beleennének a kutyájuk ételébe, mások pedig a nyakánál fogva rendszeresen leszorítják vagy hanyattfekvésre kényszerítik a kutyájukat, hogy "fenntartsák a status quo-t". Az előbbi inkább csak megmosolyogtató, az utóbbi viszont kimondottan ártalmas. Egyrészt a falkában élő kutyák sem terrorizálják állandóan egymást a pozíciójuk fenntartása érdekében, másrészt az ilyen brutális bánásmód biztosan a kutya és az ember kapcsolatának megromlásához és ezzel a helyzet súlyosbodásához vezet.

A domináns kanok beilleszkedése általában elősegíthető az ivartalanítással. Ez bármely életkorban elvégezhető, megelőzésképp 4 hónapos kor körül a legoptimálisabb, az első jelek észlelésekor pedig azonnal javasolt. Sajnos a kutyatartókban gyakoriak az ivartalanítással szembeni előítéletek, pedig az ivartalanított kanok esetében nem kell számolni bizonyos (prosztata- és here-) megbetegedések kialakulásával, csökken a kóborlási vágy, az agresszió kialakulásának valószínűsége, a balesetek és verekedések lehetősége, vagyis sok más szempontból is jelentős lépés az állat egészségvédelme érdekében is. Emellett állatvédelmi szempontból is fontos, hiszen az ivartalanított állatok esetében nem kell számolni nem várt szaporulattal. Teljesen indokolatlan, hogy sokan „állatvédelmi”, vagy „emberiességi” megfontolásból nem ivartalaníttatják a kutyájukat, hiszen ezzel éppen a szándékuk ellen cselekednek. Az ivartalanítás elvileg helyettesíthető hormonkezeléssel, de az költséges és számos káros mellékhatása ismert. A szuka kutyák ivartalanításától viszont nem várható a domináns agresszió mérséklődése, igaz, a tévhitekkel szemben tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy az nem is ront a helyzeten.

Súlyos esetekben a már felsoroltakon kívül az állatorvos gyógyszeres kezelést is javasol. De vigyázat! A házipatikákban megtalálható, közismert, nyugtató hatású készítmények nem használhatóak a domináns agresszió kezelésére. Azok egyaránt veszélyesek lehetnek a kutyákra és a környezetükre is, hiszen a nyugtatók gyakran csökkenthetik a kutya félelmét a harapások következményeitől, ezáltal növelik a tulajdonosra és a családtagokra leselkedő veszélyt is. A domináns agresszió kezelésére az antidepresszáns készítmények közül csupán néhány jöhet szóba, de ezek is csak hosszú ideig, több héten át alkalmazva vezethetnek eredményhez. Ehhez előzetesen alapos klinikai vizsgálat és a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése szükséges. Azt tényként kell leszögezni, hogy a gyógyszeres kezeléssel a gyógyulás csupán elősegíthető, de az semmiféleképpen nem helyettesítheti a fent felsorolt viselkedést módosító technikákat. Van olyan kutya, aminél az élete végéig alkalmazni kell a kiegészítő gyógyszeres kezelést.

Sajnos néhány kutya gyógyíthatatlannak, kezelhetetlennek bizonyul. Ilyenkor, különösen közepes és nagytestű (18 kg-nál nehezebb) kutyák esetében, valamint ha az agresszió ismétlődő, súlyos támadásokban nyilvánul meg vagy ha az gyermekek ellen irányul, akkor az eutanázia (az állat fájdalommentes, végleges elaltatásának) lehetősége megfontolandó.

vissza az elejére

Félelmi agresszió

A félelem és a félelem következtében kialakuló agresszió lehet genetikai eredetű, de gyakrabban a korai szocializáció zavara vagy a rossz tapasztalatok miatt alakul ki. A korai szocializáció fogalmát a kutyatartók és gyakran a tenyésztők sem ismerik. Ezért gyakori, hogy a kölyköket (félve a fertőző megbetegedésektől, vagy nemtörődömség miatt) három hónapos korukig vagy tovább izoláltan nevelik fel. Azonban kutyák szociális fejlődése során az 5. és a 12. (14.) élethét közötti időszak kritikusnak tekinthető. Ha ez alatt nem válik természetessé számukra az idegen emberek közelsége, a városi forgalom és zajok, akkor örökre félénkekké válnak. Ezek az állatok könnyen beilleszkednek később egy családba, de az idegen emberekkel és környezettel szemben életük végéig nehezen leküzdhető bizalmatlanságot, félelmet éreznek és emiatt gyakran válnak agresszívvé. Ezt nevezzük félelmi agressziónak.

A félelmi agresszió egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit félelmi tünetek kísérnek és a kutyát megközelítő idegenekkel szemben lép fel.

A félénk kutya általában csak akkor támad, ha idegenek közelítik meg vagy sarokba szorulnak (passzív forma). Ez sok szempontból a domináns agresszió ellentéte, ugyanis általában az idegenekkel szemben alakul ki és tipikus defenzív magatartással jár. A kutya lesunyja a fejét, pupillái tágak, morog, de a szájzugai hátrahúzottak (mintha mosolyogna), a füleit hátracsapja, a farkát behúzza, igyekszik meglapulni, gyakran nyálzik, remeg és zihál. Megpróbál elmenekülni, morog, közben ugat, majd támad, ha az idegen közelségét már elviselhetetlennek érzi. Néha aktív formában jelentkezik, amikor a kutya megtanulja, hogy a támadó magatartással elűzheti az idegeneket. Mindig félelmi agresszióra kell gondolni, ha a kutya a támadás közben bevizel vagy bélsarat ürít.

Idővel a kutya megtanulja, hogy az agresszív magatartással megelőzheti az idegenek közeledését, így tudatosan és rendszeresen alkalmazza velük szemben a fenyegetést és a támadást (aktív forma).

A legfontosabb feladat ebben az esetben is a környezet (vagyis az idegen emberek) védelme. A balesetek megelőzése érdekében a kutyát csak pórázon szabad sétáltatni és szükség esetén használni kell a szájkosarat is. Nagyon jó fegyelmező eszköz a Halti vagy head collar használata.

A szervi megbetegedéseket ilyenkor is ki kell zárni.

A kezelés során kezdetben az idegenek távoltartására kell törekedni. A félelem miatti agresszió általában mérsékelhető a deszenzitizáció és az átnevelés technikájával. Az ilyen kutya nagyon sok foglalkozást és türelmet igényel. Nyugodt, biztonságos környezetben kezdjék el az engedelmességi kiképzést. Ha félelem, agresszió lép fel, akkor le kell ültetni vagy fektetni az állatot. Ha teljesíti, dicsérjék, jutalmazzák meg. Büntetni soha nem szabad! Ezt követően a kutya figyelmét lehetőleg elterelve (idegen környezet, játék, másik kutya jelenléte) fokozatosan növeljék az ingereket, vagyis vigyék a kutyát idegenek közé. Erre a legjobb lehetőséget a kijelölt kutyafuttató területek nyújtják (már ahol még van még ilyen). Ajánlott idegen személyeket is bevonni a munkába, akik a kutya reakciójára figyelve lassan és fokozatosan, egyre közelebb haladnak el a tulajdonos és a kutya mellett, majd egyenesen feléjük közelítenek. Mindig dicsérni kell az állatot, ha nyugodt és vissza kell lépni egy korábbi szinthez, ha félelem jelentkezik.

A gyógyszeres kezelés során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb nyugtató nem csak az idegenekkel szembeni, hanem a támadás következményeitől való félelmet is mérsékli. Ezért kerülni kell az ilyen állatok kezelése során a nyugtató hatású készítmények használatát. Az állatorvosok a megfelelőbb szorongásoldók tartós szedését ajánlhatják a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése mellett. Ezek jelentősen segíthetik a gyógyulást. Az ivartalanítás hatástalan.

A korai szocializáció vagy a biztonság dilemmáját a különböző országokban különbözőképpen ítélik meg a szakemberek is. Csak egy példa erre, hogy az Egyesült Államokban nem engedik ki a kutyát az utolsó alapoltása előtt, ami 12-14 hetes kor után történik. Utána viszont azonnal a közkedvelt kutyaóvodák valamelyikébe mennek velük. Nagy-Britanniában viszont szinte minden kutyát kombinált oltóanyagokkal oltanak be 8 és 10 hetes korukkal, majd 11 hetesen, vagyis a korai szocializációs időszak végén utcára engedik, ahol megismerkedhetnek a városi zajokkal és az idegenekkel. E sorok írója is azt javasolja, hogy a kutyákat 8 és 10 hetes korban kell kombinált vakcinákkal beoltani, amit 12 hetes kor után meg kell ismételni, de 11 hetesen a már az utcára vihetőek.

vissza az elejére

Fájdalmi agresszió

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit meghatározott, ismétlődő, fájdalmas ingerek váltanak ki és azok megszűnésével magától elmúlik. Tipikus defenzív magatartás, ami megjelenésében a félelmi agresszióra emlékeztet, de nem idegenek közeledésekor, hanem a kutya által jól ismert, kellemetlen szituációk során jelentkezik. Gyakran tapasztalható körömvágáskor, fésüléskor vagy injekció beadásakor.

A legfontosabb teendő az előrelátható sérülések tudatos megelőzése a kutya megfékezésével, póráz és szájkosár használatával. A legjobb eredmény az alapvető engedelmességi kiképzéstől várható. Fontos, hogy a tulajdonos a konfliktushelyzet során fegyelmezze a kutyát, de ne büntesse! A megfelelő magatartást jutalmazással kell megerősíteni. Szükség esetén a fájdalommal járó beavatkozás előtt nyugtató is adható.

vissza az elejére

Területvédő, birtokló, táplálékvédő és oltalmazó agresszió

Sok szempontból egymáshoz hasonló, mégis különálló formák. Együtt tárgyalásukat az teszi lehetővé, hogy mindegyik rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami valaminek vagy valakinek a védelmében jelentkezik, ha a kutya annak a közelében tartózkodik. A területvédő agresszió esetében a ház, az udvar vagy a gépkocsi, a birtokló agresszió során az élelem, valamely játék vagy egyéb tárgy, az oltalmazónál pedig a tulajdonos vagy más „falkatárs” (családtag, másik állat) védelme a kiváltó ok. A táplálékvédő agresszió tulajdonképpen a birtokló agresszió egyik önálló formája.

Mindegyik irányulhat emberek vagy állatok ellen és jellemző rájuk, hogy a védett terület, tárgy vagy személy távolságával fordítottan arányos az agresszió mértéke, vagyis azoktól távol az nem jelentkezik. Az otthon szenvedélyesen támadó kutya az utcán, távol a védett területtől közömbösen vagy barátságosan viselkedik az idegenekkel. Természetes viselkedés, hogy a kutya őrzi az élőhelyét, a tárgyait (zsákmányát) és védi a társait. A területvédelem például a felnőtt korra kialakuló territoriális ösztön része. Ilyenkor a kutya támadása nem tekinthető neurotikusnak. A veszély mégis fennáll és nő a nem megfelelő körülmények között tartott állatoknál. A túl kicsi élettér és az elégtelen foglalkozás ugyanis fokozza az agressziót. A nemkívánatos magatartás rögződésében szerepet játszhat a véletlen, vagy a szándékos megerősítés is. Ilyen, ha a kutya úgy érzi, hogy agresszív fellépésével „elkergette” a postást vagy ha megdicsérik, amikor morgással védi meg másoktól a játékát és a családtagokat.

Általában offenzív magatartási tünetek kísérik, de jelentkezhet defenzív formában is. Jellemző a támadónak vélt személy vagy állat felé futás, a szőrborzolás, a fogvicsorítás, a morgás és az ugatás. A domináns agressziót mindig ki kell zárni annak alapján, hogy a megfékezési kísérletekre miként reagál a kutya.