Hogy ez soha ne történjen meg:

 

"A gazdánk adott ide le minket mert már nem kellünk neki vagy

az utcáról fogtak be minket hurokkal. Mindegyikünknek megvan

a maga szomorú története, esténként, amikor a kétlábúak

elmennek és nyugalom száll a telepre, az újonnan jöttek

mesélnek. Bennük még frissen él a kinti világ emléke, a fű

érintése a talpunkon és a forró aszfalté, amely éget. Akik

kóboroltak mesélnek a kóbor életről az állandó bujkálásról és

menekülésről, az éhezésről, meg arról is, hogy a parkban

megbújva a bokor alatt milyen szépek a csöndes nyári hajnalok.

És hogy időnként egy-egy kétlábú lökött nekik egy kis

kenyérhéjat vagy pár falatot. Sokan mesélnek arról, ahogy a

gazdájuk bántotta, láncra verve tartotta őket, ők mégis

szerették és ragaszkodtak hozzá. Mindent elfogadtak, a

legkevesebbel is beérték, mégis kidobták őket. Vannak

közöttünk olyanok is, akik megijedtek egy durranástól és világgá

mentek vagy éppen csak valami ellenállhatatlan illat után,

vérüktől űzve elszaladtak és nem találtak vissza. Ők bírják a

legrosszabbul, hiszen szerető gazdájuk valahol vár rájuk, ők

reménykednek és a szerencsésebbek vissza is találnak

otthonukba.

Egy kis ketrec az otthonunk, némelyikünk, a nagyobbak,

megfordulni se bírnak, olyan kicsi a hely. Kapunk ugyan enni és

inni, de soha nem eleget, mindig éhesek és szomjasak vagyunk.

Sokan közülünk betegek, de gyógyszer nincs. Hallgatjuk egymás

zihálását, a taknyos szörtyögéseket, a fájdalom kis neszeit.

Félünk. Nem tudjuk mi vár ránk. Vannak, akik feladták a

reményt, megtört szemükben nem csillan már meg a fény. De

vannak, akik még bíznak, akik csóválnak ha egy ember hozzájuk

szól, nevetni is próbálnak.

Látogatáskor ugatunk, kiabálunk, rám figyelj kedves kétlábú,

engem vigyél ki, nem látod, milyen nyomorúságosan tengetem a

napjaimat? Jó kutya leszek, védeni foglak és őrizni és szeretni

és sok puszit adok! Ne hagyd, hogy altatás legyen a sorsom,

még annyi szép év áll előttem! Még szeretném érezni a szellő

érintését a bőrömön, még szeretnék beleszimatolni a fagyos téli

levegőbe a parkban, séta közben, még szeretnék futkározni,

labdázni, még szeretném érezni a húsleves ízét, arról álmodom,

hogy este, a fejemet az öledbe hajtom és úgy alszom el."

 

Oldal: Hogy ez ne tőrtényen meg
Britannian Bulldogs" Kennel - © 2008 - 2012 - angolbulldog.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: