Britannian Bulldogs" Kennel

Ivarszervi daganatok

Petefészek-, méh- és hüvelydaganatok

Mint a daganatos betegségek általában, a petefészek-daganat is főleg az idősebb kutyák betegsége, kivéve az elsősorban fiatal korban jelentkező teratomákat. Egyes fajták a többieknél gyakrabban betegszenek meg. A kórkép többnyire egy oldalon jelentkezik, bár alkalmanként az ellenoldali petefészken és a méh nyálkahártyáján másodlagos cisztaképződéssel járhat. Bizonyos daganatok (granulosa-, theca sejtes és Sertoli-Leydig tumorok) 30%-ban kétoldali növekedésűek lehetnek.

Amennyiben a petefészek daganata ivari hormonokat is termel, a klinikai kórkép ennek megfelelően változik. Az ösztrogén-termelő daganatok már kezdeti stádiumban véres hüvelykifolyással kísért szabálytalan ivarzási tünetekkel járnak, amely később a méhnyálkahártya túltengéséhez, majd gennyes méhgyulladás (pyometra) kialakulásához vezet. A petefészek-daganatok nagyobbik része azonban hormont nem termel, ezért viszonylag hosszú ideig rejtve maradhat. Amikor tovább növekedve már a környező szerveket elnyomják, igen változatos klinikai tüneteket (depresszió, étvágytalanság,  a veseműködés és vízháztartás zavara, hasvízkór) okozhatnak. A petefészek daganatai nem hajlamosak távoli áttétképzésre, ezért a petefészek és a méh sebészi eltávolítása (ovario-hysterectomia) többnyire elegendő. Az áttéttel járó esetekben a kezelés kemoterápiával egészíthető ki.

A méh- és hüvelydaganatok a petefészektumoroknál valamivel gyakoribbak, ezen belül a méhtumorok előfordulása mintegy 12-13%. Általában jóindulatú leiomyomák és fibromák, kialakulásukban a tüzelés rendellenességeinek nincs bizonyított szerepe, viszont a lezajlott vemhességek növelik a daganatképződés kockázatát. A rosszindulatú daganatok közül a leiomyosarcomák és laphám-carcinomák a leggyakoribb típusok. A betegek átlagos életkora 11 év. A nem kívánt vemhesség megakadályozására (nidációgátlás) alkalmazott korábbi ösztrogén (ethinylestradiol, testosteron és megestrol acetat) kezelések azonban - mellékhatásként - méhcarcinoma kialakulására hajlamosítanak! Az áttétképzési hajlam daganattípusonként eltérő, így pl. a leiomyosarcoma nem hajlamos áttétképzésre, ezzel szemben a méhcarcinomáknál a tüdő, vese, máj, mellékvese és pajzsmirigy szöveteiben gyakran találunk metastasist. A jóindulatú és áttéttel nem járó daganatoknál a sebészi eltávolítás kielégítő eredményt nyújt, ami áttétképződés esetén kemoterápiával egészíthető ki.

Méhgyulladás

Pyometra (gennyes méhgyulladás)

Idősebb, nem ivartalanított kutyák lappangva fejlődő betegsége, amely súlyos, nem egyszer életveszélyes állapothoz vezet. A pyometra látható klinikai tünetekkel legtöbbször vemhességhez nem vezető tüzelés után 2-3 hónappal jelentkezik. Korábban a méh fertőződésének tulajdonították, ma már inkább a hormonális egyensúly felborulásával magyarázzuk, amelynél a bakteriális fertőzés inkább másodlagos szövődmény. Nem hallgatható el az sem, hogy bizonyos hormonális beavatkozások, mint pl. a nem kívánt vemhesség megakadályozása a párzás utáni napokban adott ösztrogénnel, vagy a fogamzásgátló tabletták vagy injekció ellenőrizetlen adagolása, hajlamosítanak a pyometra kialakulására.

Az ivari ciklus szabályozásában szerepet játszó két nemi hormon az ösztrogén és a progeszteron, amelyek szerteágazó szerepét a kutya nemi ciklusának tárgyalásánál már említettük. A részleteket mellőzve, az ösztrogének a méh nyálkahártyájában mirigyek fejlődését serkentik, amelyek azután a progeszteron hormon hatására lépnek működésbe: olyan váladékot termelnek, amely a méh üregébe érkező megtermékenyült embriók táplálását biztosítják egészen azok beágyazódásáig.

Amikor a progeszteron túlsúlyba kerül, vagy a méh nyálkahártyája a szokásosnál érzékenyebb a progeszteronra, kialakul a méhnyálkahártya mirigyes-tömlős túltengése elnevezésű kórkép (hyperplasia glandularis cystica). Ezt a nem ritka rendellenességet a mirigyvégkamrák burjánzása jellemzi, amely állandósul. A méhmirigyek váladéka eleinte, a tüzelés körüli időszakban még nyitott nyakcsatornán keresztül eltávozik, és ebben az időszakban a méh egyébként is meglehetősen ellenálló a fertőzésekkel szemben. Az ivarzás befejeztével a méhnyak fokozatosan záródik, ilyen állapotban a méh egyre érzékenyebb a fertőzésekre. Amennyiben a méhnyakon keresztül (felszálló vagy ascendáló fertőzés) vagy a vérkeringés útján (hematogén fertőzés) baktériumok jutnak a méh üregébe, az ott pangó váladék kitűnő táptalajt biztosít számukra és elszaporodnak. A védekezésképpen odaáramló fehérvérsejtek következtében kialakul a gennyes méhgyulladás vagy pyometra. Az egyre nagyobb mennyiségű folyadék az egyébként ceruzavékonyságú méhet jelentősen, sok esetben a vemhességnél is

nagyobbra kitágítja, amelynek két veszélye is van. Egyrészt a fenyegető méhrepedés: ez közvetlen életveszélyt jelent a betegre még akkor is, ha azonnal észlelik és megoperálják. Másrészt a nagy mennyiségű gennyes-baktériumos váladékból kiszabaduló toxinok a májat, a vesét és a szívizmot oly mértékben károsíthatják, hogy az ilyenkor már elkerülhetetlen műtét és altatás nagy kockázatot jelent.

Sajnos a pyometra lappangva fejlődő kórkép, tünetei semmitmondóak. A fokozott vízivás (polydipsia) és gyakori vizeletürítés (polyuria), vagy a hányás és hasmenés sok más betegségnél is jelentkezik. Szerencsés esetben, amíg a még nyitott méhnyakon keresztül a hüvelyből áttetsző vagy fehéres színű váladék ürül, addig észrevehető például abból, hogy a kutya sokat nyalogatja, tisztogatja magát. Az ilyenkor elvégzett vérvizsgálat megemelkedett fehérvérsejtszámot mutat. Később, amikor a felgyülemlő méhváladék miatt kitágult méh súlya megnő, a hátulsó testfél gyengesége észlelhető. A megnövekedett méretű, gennyes váladékot tartalmazó méh alapos ultrahang- vagy röntgenvizsgálattal fölismerhető. Előrehaladott, vesekárosodással járó esetekben a kutya étvágytalan lesz, elfekszik és általános állapota rohamosan súlyosbodik, sajnos többnyire csak ilyenkor derül fény a betegségre. 

A betegség ugyan hónapok alatt fejlődik ki, de mire észrevesszük, a toxikus folyamatok miatt a beteg állat már igen súlyos, akár életveszélyes állapotba kerül, ami azonnali beavatkozást igényel. A tenyészérték megóvása érdekében, különösen kiváló genetikai hátterű egyedeknél meg lehet ugyan próbálkozni a gyógyszeres, ún. konzervatív kezeléssel, ám ennek a kimenetele kétes. Még eredményes eseteknél is mindig fennáll a kiújulás veszélye. Amellett, hogy a továbbtenyésztésre alkalmas állapot visszaállítása bizonytalan, a műtéttel való késlekedés az állat életét is veszélyeztetheti. Valójában a pyometra egyetlen gyógymódja a petefészek és méh azonnali eltávolítása (ovariohysterectomia). Abban az esetben, amikor a máj- és vesekárosodás még nem túl súlyosfokú, a műtét kórjóslata kedvező, az állatok gyorsan és véglegesen gyógyulnak. Az előrehaladott esetekkel és rossz általános állapottal együtt járó fokozott műtéti kockázat csökkentése érdekében célszerű az intravénás folyadékterápia, valamint a keringés gyógyszeres támogatása.

A betegség megelőzése érdekében a nem tenyésztésre szánt állatokat célszerű időben ivartalanítani, mert náluk a pyometra jelentkezése gyakorlatilag kizárható.