Dr. Szász Ferenc Ph.D, Dipl. ECAR és Dr. Gábor György Ph.D, Dipl. ECAR*

ANIREP Szaporodásbiológiai Szakrendelő Budapest, 1119. Etele út 28.
T: 205-35-10, 06-20-3122440, Email: anirep@animalrep.axelero.net
*Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézet, Herceghalom Gesztenyés út 1.

BEVEZETÉS
Az andrológia viszonylag fiatal tudományág a humán medicinában és még inkább annak tekinthető az állatorvoslásban. Az elmúlt években a kutyatenyésztés fejlődésével, jelentős igény jelentkezett a hím állatok szaporodásbiológiai funkcióinak vizsgálatára. Az utóbbi időben elérhetővé vált új diagnosztikai lehetőségek (LH-, testosteron- és egyéb hormon-tesztek, sperma-analizáló számítógépes programok stb.) megteremtették az egyre magasabb színvonalú klinikai munka hátterét.
A tenyészkanok fertilitási zavarainak felderítése rendkívül lényeges tenyésztési, szaporodásbiológiai szempontból, hiszen arányaiban sokkal nagyobb kárt okozhat egy infertilis vagy subfertilis kan, mint egy szuka. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt az irányelvet, hogy egyetlen andrológiai-, vagy spermavizsgálat eredményéből sohasem szabad végső diagnózist felállítani. Ismételt vizsgálat elvégzése javasolt, és a több alkalommal is gyenge eredmény alapján lehet, pl. egy a spermaminőségre vonatkozó diagnózist kimondani. A megbetegedések terápiája esetében is hasonló a helyzet, a regeneráció hosszú, időben elnyúló jellege miatt. Számos ismételt ellenőrző vizsgálatra van szükség az eset korrekt nyomon követéséhez, és a terápia sikeréhez, melyhez azonban nélkülözhetetlen a tulajdonos kitartása és együttműködése is.

A TERMÉKENYÍTŐ-KÉPESSÉG ZAVARA

Kórtani értelemben a termékenyítő-képesség zavaráról (infertilitás) akkor beszélhetünk, egy tenyészkan esetében, ha az állat egy vagy több a tüzelés megfelelő időpontjában pároztatott, egészséges szukát nem termékenyít meg. A betegség jellegéből adódóan a fertilitási zavar lehet részleges, átmeneti vagy csak csökkent fertilitás, amely például rendszeresen alacsonyabb alomszámban vagy szórványosan egy-egy sikertelen fedezésben nyilvánul meg. A gyakorlatban, ebben az esetben subfertilitásról beszélünk.
Az infertilitás két típusát különböztetjük meg:
-párzásképtelenség
-termékenyítőképtelenség

Párzásképtelenség (Impotentia coeundi)

Erről a kórformáról akkor beszélünk, amikor a kan fizikális akadály vagy fájdalom, illetve a libidó hiánya miatt képtelen a párzást végrehajtani. Az előbb említett jelenség viszonylag ritka a praxisban önálló kórformaként, hiszen a hátsó testfél gyengesége, mozgásszervi zavarok miatt fedezésre képtelen állat általában idős, és a szaporítóanyag minősége is gyenge, tehát fennáll a fertilitás zavarának gyanúja is.
Sokkal gyakoribb és nehezebben megoldható probléma a csökkent libidó, vagy a libidóhiány. Lényegét tekintve ez azt jelenti, hogy a tenyészkan nem hajlandó vagy vonakodik a párzás végrehajtására, gyakran a reflex-láncolat (szexuális érdeklődés, felkészülés, erectio, felugrás, behatolás, ejaculatio) részleges vagy teljes blokkolódása figyelhető meg. Ezek az un. "flegmatikus típusú" hímek, és a jelenség lehet veleszületett, genetikai hátterű vagy esetleg szerzett. Ez utóbbi általában lassan alakul ki és tapasztalt, tenyészkanoknál is jelentkezhet.
Differenciál diagnosztika, terápiás lehetőségek
A csökkent libidó hátterében állhat alacsonyabb tesztoszteron szint, mely oka centrális (csökkent aktivitású hypothalamo-hypophisis-gonád tengely) vagy perifériás működészavar (primer Leydig-sejt károsodás) lehet. A két kórforma oktani elkülönítésére gyakorlati tapasztalataink szerint alkalmas a kan egyszeri GnRH kezelése (a szerzők javaslata: Fertagyl inj (INTERVET, Hollandia) 5,0 ug/ttkg) kb. 30 perccel a fedezés előtt. A centrális eredetű zavar esetében általában javul a fedezési kedv, vagy az esetleges spermalevétel is nagyobb sikerrel kecsegtet. A perifériás eredetnél, a kezelés hatására, a libidó javulását nem tapasztaljuk. Bár a szexuális aktivitás fokát erősen befolyásolja a genetikai háttér, természetesen jelentős hatásúak lehetnek a környezeti faktorok. Egy kevésbe aktív típusú kutyánál is segíthet az igen intenzív környezeti inger, pl.: optimális időben lévő tüzelő szuka jelenléte, a nyugodt otthoni környezet. Az alábbi néhány faktor befolyásolhatja a tenyészkan fedező képességét: pároztatási management (agresszív nőstény, rossz emlékek, zavaró környezet.), sérülések, fájdalom a fedezés alatt, az életkor (fiatal állat késői ivarérése, idősnél a csökkenő tesztoszteron-szint), szisztémás megbetegedések, endocrin betegségek/zavarok (Addison-kór, Cushing-kór, hypothyreosis), gyógyszerek (LH és következményes tesztoszteron-szint csökkenését okozók: gesztagének, glükokortikoidok, ösztrogének, anabolikus szteroidok, ketokonazol, cimetidin).
A teljesség kedvéért érdemes néhány szóban említést tenni, a fizikai akadályból eredő párzásképtelenségről. A gyakorlatban nem a mozgásszervi zavarokból eredő formát nehéz felismerni, hanem inkább a pénisz fejlődési zavaraiból (perzisztáló frenulum penis, preputium stenosis) sérüléseiből származó eseteket. A túl heves típusú kanoknál gyakori, hogy még a behatolós előtt kiteljesül az erekció, és így az erigált bulbus penistől nem mehet végbe a párzás. A párzásképtelenség említett kórformái azonban nemcsak külön-külön, hanem kombinált formában is jelentkezhetnek, gyakran kapcsolódva a fertilizációs képesség csökkenéséhez, amely spermavizsgálati eredményekben is megmutatkozik, ezért bizonyos esetekben nehéz pontos, oktani diagnózist adni.

A termékenyítőképtelenség (Impotencia generandi)

A tenyészkanok vizsgálata során leggyakrabban előforduló kórkép. A spermavizsgálatok eredményei alapján két nagy csoportba lehet sorolni a betegeket:
-Fertilizáció zavara gyenge spermaminőségnél
-Fertilizáció zavara normál spermaminőségnél

A TERMÉKENYÍTŐ-KÉPESSÉG KOMPLEX DIAGNOSZTIKÁJA

Bármely kórképpel is állunk szemben az első teendő a beteg részletes andrológiai vizsgálatának elvégzése, melynek lépései az alábbiak:
" Kórelőzmény
" Fizikális vizsgálatok
" Spermavizsgálatok
" Endokrinológiai vizsgálatok
" Műszeres diagnosztikai, kiegészítő vizsgálatok

Kórelőzmény felvétele

A tenyészállat előéletére és jelen állapotára vonatkozó, pontos kórelőzmény felvétele alapvető fontosságú a vizsgálatok orientációja, a diagnózis felállítása és végül a sikeres terápia érdekében. Kérdéseink az állat fedezési adataira és általános egészségi állapotára vonatkozzanak. Néhány példa: Mennyi szukát fedezett a kutya az elmúlt félévben? Mikor volt az utolsó sikeres fedezés? Hány állat maradt vemhes a fedezésekből? Mekkorák voltak a született alomszámok? Történt-e vemhességvizsgálat az üresen maradt szukák esetében? Végeztek-e ovuláció diagnosztikát a fedezett szukák esetében, vagy hagyományos módszerrel, a receptivitásnak megfelelő időben fedeztették őket? Milyen volt az üresen maradt szukák szaporodásbiológiai "előélete"? Milyen volt a fedezések alatt a kan kutya libidója? Áteset-e a kan valamilyen lázas megbetegedésen, ill. hosszantartó kezelést kapott-e valamilyen okból az utóbbi hónapokban?

Fizikális vizsgálatok

A belgyógyászatból ismert klinikai vizsgálatnak megfelelően gondosan megvizsgáljuk a külső nemi szervek állapotát. A herezacskó egészséges állat esetében sérüléstől, hegesedéstől mentes ép bőrrel fedett. Gyakoriak a rövidszőrű fajtáknál a scrotum ekcéma jelei, amikor varasodás, pörkök megjelenése látható. Ez korábban lezajlott gyulladás jeleként fogható fel, és mint ilyen a here termoregulációs zavarát okozhatja, ezért befolyásolhatja a normális spermatermelést. A herék a herezacskóban szabadon elmozdíthatóak legyenek, szimmetrikusak és a faj átlagára jellemző méretűeknek kell lenniük. Nagyfokú részaránytalanság, a két here között hypoplasiara, vagy neoplasiara utalhat. A tapintatuk "érett szilvára" jellemző (mérsékelten tömötten rugalmas), nem fájdalmasak és normál hőmérsékletűek. A mellékherék dorsolateralisan helyeződnek a herék felületén, az egészséges állat mellékheréi teltek, és jól tapintható a cauda epidydimis teltsége. Kutya esetében különösen a nagyfokú beltenyésztettség miatt gyakori a here-, mellékhere-hypoplasia, és az ennek talaján kialakuló in-, vagy subfertilitás. A prosztata, mint az egyetlen járulékos nemi mirigy, a seminalis plazma termelésében játszik szerepet, és kutya esetében rectalis tapintása lényeges diagnosztikai értékkel bír (1. kép). Savas, bactericid hatású váladékával védi a húgyhólyagot az ascendalo fertőzésektől, és az ejaculatum 90-95%-át adja. A prosztataváladék nagy mennyiségben tartalmaz fehérjéket, cinket, klorid-, nátrium-, kálium-, magnézium-, és kalcium ionokat és élettani hatását tekintve fokozza a spermiumok mozgását ill. anyagcseréjét (1.)

1. kép. A kutya prosztatájának tapintásos vizsgálata végbélen keresztül. (JA. Barsanti nyomán)

A prosztata a húgyhólyag nyakán a medence bejárata előtt helyeződik, szimmetrikus két lebenyből álló szerv, jelentős megnagyobbodása részaránytalansága, felületének egyenetlenségei vagy fájdalmassága megbetegedésére (benignus prostata hyperplasia, cysta, prostatitis, neoplasia) utalhat. A prosztata betegségek diagnosztikájáról és terápiájáról bővebben nem célunk írni, hiszen az meghaladná e cikk kereteit. Megemlítendő azonban, hogy számos esetben a prosztata betegségek csökkent spermaminőséget okozhatnak, ezért mindig indokolt a szerv alapos vizsgálatát elvégezni. A pénisz és a preputium vizsgálatára közvetlenül a spermavétel előtt kerüljön sor, hiszen jól trenírozott tenyészállat esetében maga vizsgálat is erekcióhoz és esetleg gyors ejakulációhoz vezethet. Különös figyelmet érdemel a pénisz nyálkahártyája, esetleges gyulladás vagy daganatok jelenléte (Sticker-sarcoma), és a pénisz szabad kiölthetősége a preputiumból.

 

A spermavétel és az ejaculatum vizsgálata

A spermavizsgálatok első lépése a spermavétel, mely kutya esetében mindig un. frakcionált típusú legyen, ezalatt azt értjük, hogy külön kell gyűjteni az első (prosztata váladék) a második (mellékhere vagy sperma-gazdag frakció) és a harmadik frakciót (prosztata váladék). Különösen nagy jelentőségű a frakcionált spermavétel abban az esetben, ha a sperma tartós tárolása a cél, hiszen a prosztata váladék fokozza a sejtek anyagcseréjét, és ez a spermiumok gyorsabb pusztulásához vezet. A spermavétel mindig nyugodt csendes környezetben lehetőleg tüzelő szuka jelenlétében történjen. A kutya esetében un. manuális stimulációt kell végezni, mely a pénisz tövénél lévő két duzzadó test (bulbus penis) mögötti terület ujjal történő ritmusos nyomogatását jelenti. Fontos, hogy lehetőleg még az erekció előtt buktassuk ki a péniszt és a két bulbust a fitymából, különben az erekció fájdalmat okozhat az állatnak. A mellékhere-frakció ürülését általában az un. átlépési-reflex jelentkezése után várjuk, de ettől jelentős eltérések lehetnek. Gyakran kimarad az első frakció és rögtön a sperma ürül, vagy különösen flegmatikus kanok esetében semmilyen átlépési reakció nem mutatkozik. A kutyasperma különösen érzékeny a hirtelen hőmérsékleti változásokra ezért a mintavétel mindig előmelegített (35-37 C ) spermavételi pohárba történjen, hogy kivédjük a hidegsokkból adódó sejtpusztulást ill. sejtkárosodást. A kutyasperma fizikai tulajdonságainak (mennyiség, szín, szag, sűrűség) vizsgálata az első lépés. A jó minőségű kutyasperma fehér, sárgás-fehér színű, tejszerű konzisztenciájú és szagtalan. A kutya ejakulátum normál paramétereit az 1. ábra mutatja be.
1. ábra:

A spermiumok mozgásának és az ejakulátum sejtszámának vizsgálata

A legegyszerűbb és általában a legelső vizsgálati lépés a spermiumok mozgásának vizsgálata, mely melegíthető tárgyasztalú fénymikroszkóppal általában 200-300X nagyításon elvégezhető. Fontos a standard vizsgálati mennyiség (javasolható 5-10 l pipettával kimérve) alkalmazása minden vizsgálatkor, hiszen a túl vastag csepp megtévesztően jobb minőséget kölcsönözhet a mintának, illetve lehetetlen az amúgy is szubjektív mikroszkópos vizsgálat eredményeit reprodukálhatóvá tenni. Sokkal több információt nyújt a fáziskontraszt mikroszkóp használata, hiszen könnyebben megítélhető a mozgás sebessége, minősége, és a normális motilitású sejtek aránya. A kóros mozgásformák a következők: oszcilláló-mozgás (egy helyben mozgás), manézs mozgás (körben cirkuláló mozgás), hiperaktív mozgás (nagy fejkilengéssel, amplitúdóval jellemző cikázó, de viszonylag progresszív mozgás; általában acrosoma reagált sejtek). Az ép spermiumok jellemző, normális mozgásformája az egyenes vonalú progresszív mozgás. A spermiumok mozgásformáit befolyásolja a seminalis plazma pH-ja, összetétele, a mintavétel hőmérséklete vagy az esetleges spermahígító fajtája is. A motilitás vizsgálata mindig 4-5 különböző látótér átvizsgálásával történjen. Sokkal pontosabb és objektív adatot szolgáltatnak, az un. számítógéppel vezérelt motilitás analizátorok (Computer Assisted Sperm Analyser), melyek az igen vékony rétegben lévő spermamintában (10 m) lévő sejtekről készített videofelvétel értékelése révén megadják a progresszív mozgó sejtek, a nem-progresszív mozgó sejtek arányát, a sejtek átlagsebességét és a minta sejtszámát is (2-3. kép). Általában a softwear különböző színekkel jelöli az egyes mozgásformákba sorolható sejteket.

2. kép: Számítógépes spermium motilitás analizáló program vizsgálat közben. A spermiumok mozgásáról készült fényképkockák egymásra vetítése kirajzolja az időegység alatt megtett út hosszát és minőségét. (progresszív, oscilláló, manézs stb.).

3,kép.: A minta képe értékelés közben. A különböző motilitású sejtpopulációk eltérő színnel jelölődnek és így objektív, pontos képet kapunk a spermiumok mozgásának minőségéről, sebességükről és a motilis/ nem-motilis sejtek arányáról.

Abban az esetben, ha igen sűrű az ejakulátum, a korrekt motilitás vizsgálathoz meg kell hígítani a mintát, valamilyen spermahígítóval, vagy citrát-pufferes fiziológiás sóoldattal. A puffer nélküli 0.9 %-os NaCl-oldat nem alkalmas spermahígításra, mert a motilitás leállását okozza. A spermium koncentráció pontos meghatározása haemocytométer segítségével a legegyszerűbb (Bürker-kamra, fehérvérsejt számlálás analógiájára); a normális fertilis kan kutya ejakulátumának átlagos sejtszáma 400x106 sejt 5 napon át, napi egyszeri spermavétel mellett.

A spermiumok morfológiai vizsgálata és diagnosztikai jelentősége

A spermiumok morfológiai vizsgálata festett kenetek mikroszkópos vizsgálatából áll, általában 1000x immerziós nagyítással legalább 200 sejtet kell megvizsgálni. A kenetkészítés szabályai megegyeznek a vérkenetnél megismertekkel. Számos festési eljárás közül a legismertebb az eosin-nigrosin festés (élő sejtek nem festődnek, holt sejtek rózsaszínűek), de használható a kereskedelmi forgalomba kapható un. Spermac vagy Diff Quick festés is mely acrosoma sérülések vizsgálatára is alkalmas. A gyakorlatban jelenleg klinikánkon a kongóvörös-kristályibolya festést alkalmazzuk, amely a rutin morfológiai vizsgálatokra alkalmas (4-5. kép), és az acrosoma elváltozások gyanúja esetén a natív un. Formol-saline oldatban fixált spermát vizsgáljuk.
4-5. kép!!!

Az infertilitás vizsgálatában a spermiumok morfológiai vizsgálatának óriási a jelentősége, hiszen sokszor az egyes elváltozások diagnosztikai értékkel bírnak. A morfológiai elváltozások két nagy csoportba sorolhatók: major v. primer spermium abnormalitások (a herében, a spermatogenezis alatt kialakuló, főleg fej, és középrész elváltozások), illetve minor v. secunder spermium abnormalitások (plazmacsepp, farok deformitások), melyek a mellékherében illetve az ejaculatio során/után keletkeznek a sejtekben. A leggyakrabban előforduló abnormalitások a különböző spermiumfarok rendellenességek (hajtűszerűen hajlott, fejköré, fej alatt csavarodott farok). Ezek egy része mellékhere funkció zavarra utalhat föleg, ha cytoplasmacsepp-maradvánnyal kombinálódott. A spermiumok érési folyamata a mellékherében tesztoszteron függő folyamat, egyes kórképekben a jelentkező elégtelen hormonszint miatt (hypothyreosis, primer Leydig-sejt elégtelenség) a jellegzetes farok deformitások, mint pl. a fej alatt csavarodott farok (a képen nyíllal jelölt) halmozottan jelentkezhetnek. A pontos, oktani diagnózis felállítása és a kezelés után ezek az abnormalitások általában eltűnnek. A seminalis plasma ozmotikus vagy pH változása, szintén spermium elváltozásokat eredményezhet (felcsavarodott farok). Ez utóbbi prosztata megbetegedésre utal, vagy esetleg vizeletnyomok spermába kerülésére. Lényeges ilyen esetben a sperma pH-ját megmérni, és esetleg közvetlenül hígítót tartalmazó pohárba gyűjtve megismételni a spermavételt. Egyes egyedeknél előfordul, hogy a spermavétel során az első frakció teljesen kimarad, ezáltal nem történik meg a húgycső átöblítése. Ilyenkor sok mozdulatlan, deformált spermiumot találhatunk az ejakulátumban. Idegen sejtek jelenléte a spermában (fehérvérsejtek, hámsejtek, prosztata-mirigyhámsejtek, stb.) kimutatása differenciáló festéssel lehetséges. A fehérvérsejtek száma (haemocytométerrel számolva) az ejakulátumban nem haladhatja meg a 2000/ ml-es értéket. Gyulladásos elváltozás gyanúja esetén a sperma vagy külön a prosztata-váladék bakteriológiai vizsgálatára van szükség. A spermatológiai vizsgálatok eredményeit összevetve kell értékelni, figyelembe véve a tenyészkan fertilitására vonatkozó kórelőzményi adatokat is. Mindig két vagy több ismételt vizsgálatot érdemes végezni és azok összesített eredményeiből, felállítani a diagnózist. Ha az ejakulátum egyes értékei kismértékben eltérnek a normálistól, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az állat infertilis. Bizonyos paraméterek képesek egymást kompenzálni (alacsonyabb élő sejtszám, de igen nagy sűrűségű sperma), illetve megfelelő fedeztetési management-tel az ilyen gyengébb fertilitású vagy subfertilis kanok is a bevizsgált, és megfelelő időben lévő szukánál normál alomszámot, és vemhesülési arányt produkálhatnak. A kutya esetében a spermatogenetikus ciklus 62 nap, a mellékherében az érési folyamat 12 nap, tehát bármilyen kezelés jótékony hatását legkorábban 2 hónap múlva érzékelhetjük a spermaminőségi paraméterek terén. Ez fordítva is igaz, minden a spermatermelést károsító hatás (infekció, gyulladás, gyógyszeres kezelés, Rtg-vizsgálat stb.) kb. 2 hónap múlva tükröződik a spermiogramban.

        

Dr. Szász Ferenc Ph.D, Dipl. ECAR és Dr. Gábor György Ph.D, Dipl. ECAR*

ANIREP Szaporodásbiológiai Szakrendelő Budapest, 1119. Etele út 28.
T: 205-35-10, 06-20-3122440, Email: anirep@animalrep.axelero.net
*Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézet, Herceghalom Gesztenyés út 1.

A laboratóriumi és műszeres diagnosztikában, a közelmúltban végbement fejlődés eredményeképpen lehetőség és szakmai igény merült fel a termékenyítő-képesség zavara pontos, kóroktani diagnózisának felállítására. Ehhez nyújtanak segítséget a hímivarban is egyre gyakrabban alkalmazott endokrinológiai vizsgálatok, valamint az Röntgen- és ultrahang diagnosztika.

Endokrinológiai tesztek

A nemi működés endokrinológiai hátteréről különféle hormon vizsgálatok szolgáltatnak hasznos információt. A vizsgálatok felépítésénél és értékelésénél figyelembe kell venni a hormonok kiáramlásának epizodikus jellegét, így az egyszeri mintavétel általában nem elegendő.

Nemi működés endokrinológiai szabályozása

A hímek nemi tevékenységének hormonális szabályozása sok tekintetben hasonlít a nőivaréhoz, de alapvető különbség a gonádok szintjén jelentkezik, melynek hátterében azok folyamatos működése áll, szemben a nőivar ciklikusságával. A központi idegrendszerben (hypothalamus) termelődő GnRH, epizodikus kiáramlásának hatására a hypophysis elülső lebenyéből LH és FSH leadása indul meg (1. ábra).

        

Az LH a here Leydig-sejtjeinek tesztoszteron termelését serkenti, az FSH pedig a spermatogenezisre és Sertoli-sejtek működésére gyakorol stimuláló hatást. A termelődő tesztoszteron (valamint a dihidro-tesztoszteron és az ösztradiol aktív metabolitja) negatív feedback révén gátolja az LH leadást és a GnRH kiáramlását is, hiszen a hypotalamus és a hypophysis szintjén egyaránt érvényes ez a hatás. Megfigyelések szerint azonban az ösztradiol által kiváltott negatív feedback egyaránt érinti az LH és az FSH leadást is, melyet figyelembe kell venni az ösztrogén származékok klinikai alkalmazása során. Mivel az FSH és LH leadás nem minden esetben emelkedik együttesen a szervezetben, ezért feltételezhető, hogy a Sertoli-sejtek által termelt gátló hatású hormon, az inhibin és a serkentő hatású hormon, az aktivin, közvetlenül és csak a hypophysisre hatva is befolyásolja az FSH szintet. A tesztoszteron nélkülözhetetlen a Sertoli-sejtekben zajló spermatogenezishez és a mellékhere normális működéséhez, így pl. a spermiumok érési folyamatához is. A szervezetben a tesztoszteron számos helyen átalakul dihidro-tesztoszteronná (DHT) ill. ösztradiollá. A DHT aktív forma, amelyik pl. a prosztatában a mirigy fejlődésére és működésére is hat.

A diagnosztikában a hormonális láncolat (GnRH==>FSH;LH==>Tesztoszteron) egyes szintjeinek működését vizsgáljuk stimulációs tesztek segítségével, és így bizonyos hormonális diszfunkciókra derülhet fény.

Tesztoszteron stimulációs teszt:

A legegyszerűbb vizsgáló módszer a tesztoszteron termelés vizsgálatára. A teszt HCG (44NE/ttkg, IM.) vagy GnRH (2,0ug/ttkg, IM.) adása után vizsgálja a kiindulási hormonszintre adott stimulációs választ. Az alapérték felvétele után HCG esetében 4 órával és a GnRH esetében 1 órával a kezelés után kell vért venni, és meghatározni a tesztoszteron szint emelkedését. A normál stimulációs érték 3,7 és 7,5 ng/ml közé esik. A stimuláció utáni alacsony tesztoszteron-szint primer Leydig-sejt diszfunkcióra utal

Szérum gonadotropin-szint mérés:

A GnRH kezelésre adott FSH és LH szint emelkedését lehet vizsgálni ezzel a módszerrel, de a gonadotropinok gyors epizodikus kiáramlása miatt 20-30 percenként kell vérmintát gyűjteni, így ez a módszer nem gyakorlatias (normál érték LH: 34-85 ng/ml; FSH: 73-84 ng/ml). A stimulációs hormonválasz kimaradása a hypophysis elváltozására utal. A hereszövet működészavara lehetséges, ha magas az LH stimulációs szint, de ugyanakkor alacsony a stimuláció utáni tesztoszteron érték. Az FSH koncentrációjának emelkedése utalhat alacsonyabb inhibin feed-back hatásra, mely lehetséges a károsodott spermatogenezis következményeként. A gyakorlat számára a fent említett, gonadotropinok kimutatására tesztek (kivéve az LH-t) nem állnak rendelkezésre, ezért ezek a vizsgálatok csak kutatási célokat szolgálhatnak.

Műszeres diagnosztikai lehetőségek.
Elsősorban a prosztata és a herék, mellékherék méret és szerkezetbeli elváltozásainak diagnosztizálását segítik.

Röntgen-vizsgálat
A kiegészítő műszeres diagnosztikai vizsgálatok közül az Rtg-vizsgálat bizonyos mértékben alkalmas lehet a prosztata megnagyobbodásának diagnosztizálására, de az ultrahang-vizsgálatok elterjedésével ennek jelentősége háttérbe szorult.

Ultrahang-vizsgálat
Az ultrahang diagnosztika komoly segítséget nyújthat a prosztata és a here megbetegedések pontos meghatározásában.

Prosztata vizsgálata
A prosztata vizsgálatokra 5 és 7,5 MHz-es szektor vagy konvex vizsgálófej, transzkután használva a legalkalmasabb, míg a herevizsgálatokra a 7,5 MHz-es lineáris fej javasolható. A prosztata esetében a szerv hosszanti és haránt irányú vizsgálatát is el kell végeznünk, különös tekintettel a szerv méretére és szerkezetére. Leggyakoribb betegségként a prosztata megnagyobbodás (benignus prostata hyperplasia), a prosztata-gyulladás és a prosztata carcinoma fordul elő.

Differenciál diagnosztika, terápia
Ismeretes, hogy az életkor előre haladtával (5 évnél idősebb állatok) a kan kutyák 85%-ában a prosztata megnagyobbodik a normális méret akár 2-6,5-szeresére, mely az esetleges kapcsolódó gyulladás révén befolyásolhatja az ejakulátum minőségét. Egészséges állatban a prosztata nem tartalmaz baktériumokat és a belőle származó váladék is csak a húgyutakon keresztüljutva, vihet magával mikroorganizmusokat. Akut gyulladásnál azonban, jelentős mennyiségű baktérium (10 000/ml) és gyulladásos sejt találhatók a spermában és/vagy a prosztata váladékban. Ultrahang vizsgálat során szembetűnő lehet a szerv kötőszövetes sövényeinek megvastagodása, mely "kerékküllőre" emlékeztető rajzolatot alkothat, esetleg kötőszövetes infiltráció jelei is láthatók (1. kép).

1. kép. Subakut prosztata gyulladás megvastagodott sövényekkel, és cisztával ill. kezdődő kötőszövetes infiltrációval.
A krónikus prostatitis esetén inkább a spermaminőség romlása, a gyengébb motilitású és az abnormális morfológiájú spermiumok nagy száma figyelhető meg. Gyakran vér keveredik az ejakulátumhoz általában a harmadik frakció során, esetleg spontán véres váladék csepeg a péniszből. Ultrahang vizsgálattal, a megnagyobbodott szerv inhomogén, gyakran számos cisztával az állományában tűnik elő.

2. kép: Idült prosztata gyulladás jelei, centrálisan cystásodó mirigyállománnyal

Az ultrahang vizsgálat során valószínűsített prosztata elváltozások differenciál diagnosztikájában nagy segítséget nyújt a váladék bakteriológiai és citológiai vizsgálata. A Pontos bakteriológiai eredményhez mintavételi módszereként javasolható a steril katéter felvezetése a húgycsőbe a prosztata magasságáig, majd a kíméletes prosztata-masszázzsal kinyert váladékot küldjük el a laboratóriumba. A vékonytű-aspirátiós cytológia mintavételként szintén szóba jöhet, de cysták vagy tályogok jelenléte esetén ez a módszer kockázatosabb, hiszen a szúrási csatornából utóvérzések, vagy peritonitis alakulhat ki. Minden prosztata betegség -a carcinoma kivételével- terápiájának első lépése a tesztoszteron (DHT)-szint csökkentése, melynek legegyszerűbb módja a castratio. Ez természetesen tenyészállatnál nem jöhet szóba. Hormonális úton gesztagénekkel lehet csökkenteni a szerv fejlődéséért felelős hormonhatást, de ezek a szerek libidó csökkenést és spermaminőség romlást okozhatnak.Az un. -reduktáz-gátlók (pl.:finaszterid) azonban, melyek a tesztoszteron-DHT átalakulás gátlásáért felelősek a prosztatában, kedvezőbb hatásúak, mert nem befolyásolják a libidót és a spermatogenezist. A diagnosztizált prosztata-gyulladást heveny esetben bármely, a rezisztencia vizsgálat alapján megfelelő, széles spektrumú antibiotikummal eredményesen kezelhetjük, hiszen ilyenkor sérült a vér-prosztata barrier és minden szer könnyen átjut rajta. A krónikus gyulladás esetén viszont alacsony fehérje kötődésű, kismolekulájú, nagy lipid-oldékonyságú, enyhén bázikus antibiotikumokat részesítsünk előnyben (erythromycin, fluorokinolonok, klóramphenikol, potenciált szulfonamidok). A szükséges kezelési időtartam 4-12 hét. A prosztata carcinoma terápia rezisztens, nem hormonfüggő betegség. Áttétképződésre hajlamos és gyors lefolyása miatt, a prognózis igen rossz (3. kép).

3. kép: Prosztata carcinoma ultrahangos képe kutyában.

Herék ultrahangos vizsgálata

A vizsgálatok lényege, hogy az ultrahang segítségével igen pontos képet kaphatunk a herék szerkezetéről, méretéről és az állomány mélyében lévő esetleges strukturális elváltozásokról. Ennél a szervnél jobban alkalmazhatóak a lineáris vizsgálófejek (7,5-8 Mhz) mint a konvex-fejek, mert nagyobb felületen fektethetők fel a szerv gömbölyű felszínére. A here állományának alapos átvizsgálása során fontos a herecsatornácskák üregének teltségét ill. a kötőszövet megjelenését megfigyelni. Inhomogén gócok, vagy a hereszövet beolvadásából adódó cysták is előfordulhatnak. A haszonállatok esetében olykor-olykor diagnosztizált here-calcificatio nagyon ritka kutyában, a neoplasmák ill. a fibrotikus folyamatok azonban gyakoriak. Tapasztalataink szerint a klinikai esetek 75-80 százalékában az oligospermia, teratozoospermia mellé here és/vagy mellékhere morfológiai elváltozást lehet társítani.

4. kép. Négyéves aktív tenyészkan kutya egészséges heréjének ultrahang-felvétele. Szabályos szerkezet, középen a mediastinum látható, homogén, egyenletesen telt herecsatornácskák lumenének átmetszetei jól láthatóak. Morfológiailag ép here, kiváló spermiogramm társult hozzá.

5-6. kép. Fizikális vizsgálattal nem érzékelhető, centrális, neoplasma gyanús elváltozás tenyészállat heréjében. A sperma minősége ebben az esetben még nem károsodott. Az ép here (jobb oldali kép)valószínűleg még kompenzálni tudta a másik csökkent működését. Műtéti beavatkozáshoz és szövettani mintavételhez a tulajdonos nem járult hozzá.

Az ultrahang vizsgálat olyan rejtett szöveti, morfológiai elváltozásokra deríthet fényt (5-6. kép), melyek sokszor nem diagnosztizálhatók fizikális vagy spermavizsgálattal sem. A here-mellékhere szöveti felépítése utalhat hypoplasiára, gyulladásra, vagy fibrózisra egyaránt. A mellékhere csatornácskáinak átjárható, tág ürege kizárja a spermiostasis fennállását.

I. Hypothyreosis
Orthopédiai problémák
Örökletes defektusok II. Hibás fedeztetési management
tapasztalatlan szuka
alkalmatlan környezet
sérülés, rossz tapasztalat, kondició III. Idiopathikus genetikai faktor

Diagnosztikai és terápiás lépések összefoglalása

I. Csökkent libidó, fedezési nehézségek

Gyenge libidó

I. Hypothyreosis
Orthopédiai problémák
Örökletes defektusok II. Hibás fedeztetési management
tapasztalatlan szuka
alkalmatlan környezet
sérülés, rossz tapasztalat, kondició III. Idiopathikus genetikai faktor

kezelés/ korrekció kezelés/ korrekció nincs kezelési mód

I: A pajzsmirigy mûködésének vizsgálata (TRH-stimulációs teszt) és az esetleges csökkent mûködés kezelése kiegészítõ hormonterápiával, javíthat a fedezési kedven. Az irodalmi adatok szerint a tesztoszteron (T) szint általában nem alacsony ezekben az egyedekben, és kiegészítõ T kezelés egyébként is kontraindikált, hiszen a negatív feed-back hatás miatt csökkenhet az endogén T szint. A fedezést akadályozó, vagy fájdalmat okozó elváltozások mûtéti korrekciója (phimosis, persistent phrenulum penis), megoldhatja a fedezési gondot. Bár felmerül ezek örökletes háttere, és így a kan kizárása tenyésztésbõl megfontolandó.
II: Nyugodt környezet, tapasztalt, receptív tüzelõ szuka jelenléte, ill. fedezésre felkínálása segíthet a pszichés eredetû libidó zavarokon

 II. Infertilitás normál spermiogrammal

Infertilitás normál spermával
I. Nem megfelelõ fedeztetési idõ II. Részletesebb spermavizsgálat III. Kizárni a rövid spermium élettartamot és elnyomni az anti-sperma antibody hatást
Fedeztetés ismert, kiváló fertilitású szukával ovuláció diagnosztika UH vemhesség diagnózis (21-25 nap) Specialista vizsgálatai (EM), kromoszóma Sebészi IU inszeminálás Glükokortikoid (?)

I: Pontos ovuláció diagnosztika után az optimális idõpontban fedeztetni, kiváló fertilitású szukát. A korai magzatelhalás lehetõségét vérszérum progeszteron-szint ellenõrzéssel (hypoluteoidismus megelõzése), ill. korai UH- vemhességvizsgálattal ajánlott kizárni.
II.: Speciális spermavizsgálatok (elektromikroszkópos morfológiai vizsg., Floureszcein-festések, funkcionális-spermavizsgálatok pl. zona pellucida teszt).
III. A rövid spermium élettartam kizárása in vitro tárolási tesztekkel (átlag túlélés: 56h TRIS-bázisú hígítóban) ill. intrauterin sebészi termékenyítéssel az ovuláció után 3-4 nappal.
III. Infertilitás csökkent spermaminõségnél
Azoospermia (halott, mozdulatlan sejtek), oligozoospermia (csökkent számú mozgó sejt), teratozoospermia (morfológiai abnormális sejtek) előfordulása esetén:
Az első lépés fizikális és UH-vizsgálattal a herék fejlettségét megítélni. Meg kell győződni arról, hogy teljes ejakuláció történt-e? Erre alkalmas az erekció kialakulásának megítélése, valamint az ejakulátum ALKP mérése (<10.000IU/l), mivel ez utóbbi csak a mellékheréből ürül. Esetleges retrográd ejakuláció kizárására közvetlenül a spermavétel után vizeletet kell gyűjteni. Bakteriológiai vizsgálattal ajánlatos kizárnia bakteriális infekció fennállását, ill. 4-12 héten keresztül kezelni kell a beteget specifikus antibiotikummal. A hormonális tengely működését endokrinológiai tesztekkel lehet ellenőrizni. Az alacsony tesztoszteron-szint, melynek oka Leydig-sejt elégtelenség lehet, eredményezhet spermium morfológiai rendellenességeket. Ha a spermium anomáliák hátterében csökkent gonadotrop hormon szekréció áll, akkor terápiás célzattal javasolható az un. GnRH kúra (GnRH 2-5 g/ttkg I.M., másnaponta kétszer, 8-12 héten át.). Alacsony FSH-, LH- valamint tesztoszteron-szint hátterében hypophysis daganat is állhat. Oligozoospermiás beteg esetén az igen pontos ovuláció diagnosztika, és a célzott, az optimális periódusban elvégzett termékenyítések jó termékenyülési arányt eredményezhetnek. Abban az esetben, ha a totál sejtszám nagyobb 100x106spermium/ejakulátum koncentrációnál, akkor az LH csúcsot követő 4-5-6. napon a vaginális termékenyítés is jó eredményt adhat. Ha a sejtszám 100-20x106spermium/ ejakulátum közé esik akkor csak a sebészi intrauterin termékenyítés (LH-csúcs után 5. napon) ajánlott.

A termékenyítő-képesség zavara komplex kérdés, diagnosztikája összetett, és terápiája pedig kitartó és sokszor hosszadalmas gyógykezelést jelent. Tapasztalataink szerint az esetek 50%-a rossz prognózisú, és a fennmaradó 50%-on osztoznak a kétes és a jó prognózisú esetek. A siker alapvető feltétele a kóroktani diagnózis felállítása. Összeállításunkkal azt a célt szolgáltuk, hogy céltudatos vizsgálati protokollt követve a gyakorló állatorvos számára is elérhető legyen a pontos, oktani diagnózis.

Oldal: Kan kutya szaporodás problémái
Britannian Bulldogs" Kennel - © 2008 - 2012 - angolbulldog.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: