SZÜLÉSZETI ÉS SZAPORODÁSBIOLÓGIAI ISMERETEK KUTYATENYÉSZTŐKNEK.
II.rész: A fogamzási zavarok (meddőség) lehetséges okai és terápiája szukákban.
A kutyatenyészetek rémálma, amikor sorozatban sikertelenek a fedeztetések és a szukák egymás után "üresen" maradnak. Szemben más társ- vagy haszonállat fajjal a kutya esetében a meddőség jelensége azért is nagyon komoly probléma a tenyésztő számára, mert a szukánál csak kb. 4-6 havonta van lehetőség az újabb fedeztetésre. A meddőség diagnosztikája és kezelése ebből fakadóan szintén nem könnyű feladat, hiszen számos elváltozás vizsgálatára csak a tüzelési ciklus alatt van lehetőség. A szakmailag korrekt meddőség-diagnosztikai protokoll szerteágazó, logikailag egymásra épülő vizsgálati panelekből áll. Ezért ne várjunk egy vizsgálat után azonnali pontos, oktani diagnózist! Érdemes ezekkel a problémákkal szakklinikákat felkeresni, hiszen az ott dolgozó szakemberek a nagyobb, koncentrálódó esetszám miatt komolyabb tapasztalattal bírnak.
A szukák meddőségének lehetséges okait általában genetikai, hormonális, fertőző és újabban immunológiai eredetűre is visszavezetik.
A genetikai okok hátterében a beltenyésztettség illetve az erősen küllemi szempontok alapján működő tenyésztői szelekciós munka áll. Az erős vonaltenyésztés eredményezi a rokonsági fok növekedését és ezzel együtt a szaporodásbiológiai funkciók egyre súlyosabb zavarát. Egyes vérvonalak továbbvihetnek csökkent petefészek aktivitást vagy kis hereméretet, de morfológiai zavarok előfordulását is, mint pl. a hüvelyelőesésre való hajlam. Komolyabb esetben anatómiai elváltozások is előfordulhatnak, mint pl. a hüvelytornáci-hasadék (1 kép), vagy a hermafroditizmus.
1. kép: Hüvelytornáci hasadék
Természetüknél fogva az utóbb említett meddőségi okok egy része könnyen diagnosztizálható, és már az első fedeztetés előtt kizárható az egyed a tenyésztésből. Az igazán nagy problémát azonban, azok az elváltozások okozzák, amelyek rejtve maradnak, és csak a sorozatos sikertelenség után terelődik feléjük a gyanú. Gyakran csak hosszadalmas hormonológiai és műszeres vizsgálatok után derül ki, hogy a meddőség genetikai eredetű lehet.
A szuka esetében a hormonális hátterű fogamzási zavarok egy része ma már jól diagnosztizálható és viszonylag eredményesen orvosolható. A petefészek működés zavarai a korai ovuláció ill. a késői ovuláció jelensége már említésre került a cikksorozat első részében, röviden még egyszer csak annyit, hogy az átlagos időpontnál (ciklus 10-14. napja) korábban vagy későbben jelentkező petesejtleválás ténye ciklusdiagnosztikával (kenetvizsgálat és progeszteron-szint mérés) felderíthető és megfelelő időpontú fedeztetéssel orvosolható. Egyre gyakrabban találkozunk a praxisban olyan esetekkel, amikor a szuka egy vagy két esetleg több, petesejt leválással nem járó (anovulációs) ciklust produkál. Ezek egy részének hátterében a pajzsmirigy csökkent működése áll (hypothyreosis). Ez utóbbi betegség vérvizsgálattal megbízhatóan diagnosztizálható és megfelelő kiegészítő hormon (tablettás kezelés) adagolással a betegek nagy aránya fertilissé válik. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a normális tüzelés elmaradása mögött átcsoportosítás, a szukák rangsorának megváltozása, évszaki hatások állhatnak, melyek befolyásolták a petefészek normális biológiai ritmusát. Ilyenkor lehetőség van a petesejtérés ill. -leválás gyógyszeres támogatására és fertilis tüzelés kiváltására. Ha nem fedeztettük szukánkat, akkor a tüzeléseket követő esetleges álvemhesség jelentkezése jó jelzője lehet annak, hogy a tüzelés ovulációval járt és feltehetően fertilis volt. Számos esetben a fogamzási zavar hátterében a túlságosan gyakori ivarzások (3,5-4 havonta ismétlődő) állnak, melyek egy része lehet teljes (ovulációval járó) másik részük anovulációs ciklus. Ezek valószínüleg azáltal okoznak meddőséget, mert a tüzelések közötti túl rövid időszakok nem elegendőek a méh nyálkahártya regenerálódására. Gyakorlati tapasztalataink szerint, ha bizonyos módszerekkel megnöveljük a két tüzelés közötti nyugalmi időszakot, akkor esélyünk van egy fogamzóképes tüzelés kiváltására. Természetesen a fedeztetés optimális időpontjának megválasztásához nem nélkülözhetjük a korrekt progeszteron-szint méréssel egybekötött ovuláció diagnosztikát. Bizonyos esetekben javasolható a vemhesség alatt is a vemhességet hormonálisan fenntartó progeszteron szintnek a mérése egy-egy alkalommal, hogy megelőzhető legyen az elégtelen saját hormontermelésből eredő magzatfelszívódás, vetélés. Kiemelendő az a megfigyelés, hogy a kor előrehaladtával a szukák két tüzelése közötti időtartam növekszik, és csökken a születő alomszám is. Tíz év körüli egyedeknél előfordulhatnak elhúzódó vérzési periódusok, abnormálisan hosszú receptív időszakkal, vagyis amikor a szuka elfogadja a kan "közeledését".. Ilyenkor felmerülhet az esetleges elhúzódó tüzelés vagy méhgyulladás gyanúja is. Ezek az esetek eredményesen kezelhetőek bizonyos hormonkészítményekkel vagy súlyos esetben műtéti úton.
Jóval nehezebb diagnosztizálni a fertőző ágensek (vírusok, baktériumok esetleg paraziták) okozta fogamzási zavarokat. A természetes fedeztetés esetén mindig megvan az esélye a nemi úton terjedő betegségek átvitelének egyik egyedről a másikra. Csökkenthető a kockázat, ha mesterséges termékenyítést alkalmazunk, hiszen ilyenkor a szuka és a kan közvetlen kontaktusára nem kerül sor, és ráadásul még lehetőségünk van a spermához olyan antibiotikumos hígító oldatot is hozzáadni, amely tovább csökkenti a spermán keresztül történő fertőződés esélyét. A legfontosabb nemi úton terjedő, meddőséget, vetélést okozó bakteriális kórképek a Brucellózis, a Leptospirosis (ez utóbbi ellen védőoltást alkalmazunk minden kombinált vakcina tartalmazza) és újabb feltételezések szerint a Mycoplasmosis. Magyarországon brucellózisos esetet kutyában még nem találtak, de az amerikai kontinensen viszonylag gyakori és néhány környező országban is leírták már. Nem véletlen, hogy a Skandináviába irányuló spermaexport esetén kérik a donor kan Brucellosis-mentességét igazoló vér-teszt eredményét.
Természetesen nemcsak ezek a biztosan kórokozó baktériumok jelenthetnek veszélyt. A hüvely természetes baktériumflórája vegyes és tüzeléskor ugyan a hüvely ellenállóképessége elég nagy - a tüzelési váladékban sok fehérvérsejt található- mégis ha színtenyészetben gennykeltő baktériumok ( Staphylococcus spp., Streptococcus spp.) kerülnek kimutatásra a bakteriológiai vizsgálat során, akkor ajánlatos a célzott, szájon át történő antibiotikumos kezelés.
A szerzett immunológiai eredetű meddőségről kutyában még konkrét adatok nincsenek, humán vonalon bizonyított, hogy egyes esetekben a női szervezet ellenanyagokat termel a spermiumok ellen, és ez áll a fogamzási zavar hátterében. A kutya esetében viszont előrehaladott kutatások folynak az USA-ban, az un. immunológiai eredetű fogamzásgátlás kidolgozására, azaz amikor a szuka szervezete saját tüszői ellen termel ellenanyagot és ennek hatására azok már a petefészekben fogamzásképtelen állapotba kerülnek.
Összeállításunkból kitűnik, hogy a szukák meddőségének kérdése igen komplex, néha nehezen diagnosztizálható problémakör, mely egyszer-egyszer megoldhatatlan feladat elé állítja még a legjobb szakembert is.
EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: